Még egy aprócska kihívás az indulás előtt: pici kabinbőrönd, minimális ruha, kevés cipő,  kicsi hely.... Igazi kihívás! Csak nagyon elszánt nőknek ajánlom! :-D

Viccet félretéve... nem egyszerű két hétre magam mögött hagyni a megszokott kis világomat, kilépni abból a komfort-zónából, ahol évtizedek óta élek. A legfontosabbnak gondolt ruhaneműk valójában a legkönnyebben pótolható tárgyak, a családom hiánya lesz az, amivel meg kell birkóznom.

Utolsó este, mikor már mindenki alszik, végre kiadom magamból az addig számomra is meglepően jól titkolt összes, az angliai utazással járó feszültségemet és csendesen, de alaposan megitatom az egereket.

Vasárnap reggel, fél négykor elindultunk Gyöngyösről. Már a kezdés is mókásan hangzik, ugye? Akkor ez naaaaaaaaaagyon nem tűnt viccesnek...  Egy rövid búcsúzkodás után Tünde, Magdi és Laci Dublin, Zsuzsa és én a napokban akár 26-27°C-ra (!) felforrósodó Exeter irányába vettük utunkat. Utólag derült ki, hogy igazán szerencsések voltunk a Wizzair géppel, mert a fél óra múlva Londonba induló Ryanair járatot törölték a rossz látási viszonyok miatt....

A National Express minden igényt kielégítő buszával idő előtt, 15:00 órakor érkeztünk. Több, mint 20 év után, újra itt lehetek Devon megye csodás megyeszékhelyén! Eszméletlenül sokat változott a város! Diane és Julian vendéglátóim szerint épp egy nyugodt vasárnapon csöppentem ide, ehhez képest fullon voltak az utcák, minden bolt nyitva volt.

Befogadóink egy nyugdíjas házaspár, akik már bejárták a fél világot, s közel 40 tanárt fogadtak saját otthonukban az elmúlt években. Talán ezért is olyan odaadóak, segítőkészek, mégis kellőképp tapintatosak. Az első este nagyon belelendültünk a térség Brexit-tel kapcsolatos nézeteibe, társadalmi és oktatási különbözőségeinkbe és persze hasonlóságainkba. Azt hiszem nem is csoda, hogy este 9-kor már kezdtük elveszíteni a fonalat és visszavonulót fújtunk....

Ebben a csendes, külvárosi utcában lakom, s mint látod, az időjárás igencsak tipikus hangulattal várt minket. Az időjárás - előrejelzés szerencsére pozitív változást ígér a közeljövőre: hétfőn még 18°C-os, keddtől 20-24°C-os, második hetünkre pedig 27°C-os - az itteniek szerint - hőséget kínál. Én bírom a meleget, had jöjjön! Így Görögország után nekem kicsit hüvi van.

A szemeim még nagyon be vannak gyógyulva, de muszáj hamarosan magamhoz térnem, mert 9 órakor kezdődik a tanítás. Tudom-tudom, az otthon 10 óra, de kérem, én éjjeli bagoly vagyok, nem pacsirta! ;-)

A kurzusomra még két másik magyar lány is érkezett, s rajtunk kívül bolgár, olasz, spanyol hallgatók vannak. A délelőtt gyorsan eltelik Philippával, aki jópofa feladatokon keresztül vezet rá minket a tanítási anyag élvezetes feldolgozásának lehetőségeire. Szinte mindig párokban dolgozunk, s bár egy percre se kalandozhatunk el, az órák viccesek, fesztelenek.

Az elhatalmasodó kacarászások megfékezésére Philippa bevezette a csendesítő spray-t. Nem mondom, hogy használt, de irtó jó ötletnek tartom az óra hangulatának a feldobására egy forró júniusi tanítási napon, akár Magyarországon is!

A mai órákon elsősorban szókincsfejlesztéssel foglalkozunk, jó néhány számomra eddig ismeretlen kifejezés kerül elő Philippa tarsolyából. Együtt munkálkodunk, ötletelünk, nincs versengés, feszélyezettség, vagy ítélkezés. Igyekszünk végezni a mára tervezett feladatokkal, s még mielőtt mára megtelne a memóriatárunk, elérkezik az ebédidő, majd a megérdemelt városnézés!

Kalauzunk Roger, aki eszméletlen fokú műveltségre tett szert az évtizedek alatt, profi módon elégíti ki diákjai érdeklődését, legyen szó akár történelemről, vallásról, vagy zeneművészetről. Az előadásmódját jól tükrözi ez a pillanatkép!

A Szent Péter Katedrális a közel 130 ezer fős nagyváros talán egyik legismertebb nevezetessége. Gyönyörű gótikus ablakai, fenséges belső kidolgozása az 1400-as évekre érték el jelenkori szépségüket.

Nem csak hívek, de világjáró turisták is megfordulnak itt szép számmal, hiszen kertje -főleg jó idő esetén- kellemes piknikhelyként is szolgál.

Kíváncsi lennék, kitaláljátok-e, ezek a párnák mi célt szolgálnak a templomban?... A több száz szék mindegyikéhez tartozik egy ilyen igényesen hímzett tárgy, melyet az ülések alatt találhatunk....              Ezek bizony térdeplők!

Ma már csodás napsütésre és a szokásos sirály vijjogásra ébredtem. Amíg még félálomban vagyok, épp olyan, mintha a tengerparton nyaralnék... ami nincs is annyira messze az igazságtól, hiszen a part csupán 12 km-re található tőlünk.

Az ébresztő 15 perces buszozás után órákon át a Content Language Integrated Learning területen tevékenykedtünk, ami igazából az egyik közkedvelt 2 hetes képzés konkrét címe is. Miután számos alappillérével megismerkedtünk, magunk is készítettünk egy mikro-tanítást, ahol a tartalom, a fejlesztendő készségek, (mint analizálás, bemutatás...) a kultúra és a kommunikáció, mint nyelv mind jelen volt, ügyelve rá, hogy lehetőség szerint minél több tantárgy területe érintve legyen.

Hazafelé menet sajnos - vagy mégsem? - számos üzlet állja utunkat. Engedve a kísértésnek, Zsuzsával betértünk egy adomány boltba. Aztán még többe is... Talán a "Medvék" c. projektmunkánk hatására, ezeket a cuki könyveket megvettem, mert ugye a pedagógus itt sem tud kibújni a bőréből és szívesen vásárol szeptemberre. A macis könyv és a "Gruffalo song and other songs" CD-vel együtt 1 (!) Fontba került.

Lehet, holnap is benézek... :-D

Igen, jó képet töltöttem fel! Épp a brit kultúrával ismerkedtünk, amikor azt a kihívást kaptuk - és ismét párban- , hogy egy tipikus angol scone recept darabkáit rendezzük sorrendbe, papíron. Észre sem vettük, hogy Philippa kislisszant a teremből... Mire végeztünk, ez a tündéri nőszemély egy tányér ínycsiklandozó sütivel tért vissza hozzánk. Isten tartsa meg jó szokását! :-D

Persze nem csak ezért szeretjük. Kedves és bölcs tanító, akinek szavai mögött humorral fűszerezett alaposság, és nem utolsó sorban kristály tiszta hitelesség lakozik.

Az International Projects Centre szervezésében a többi kurzus résztvevőivel ellátogattunk Budleigh Salterton hangulatos kisvárosába, melynek partját, a Jurassic Coastot a világörökség részének nyilvánították.

A nap végére olyan elégedetten ballagtunk hazafelé, hogy elképzelni sem tudom, miféle meglepetések várnak még ránk a hátralévő időben.

Fairlynch Múzeum

Fagyi a parton. Mert megérdemeljük!

East Devon, én így szeretem!

A közel 130.000 főt számláló városban, érdekes mód, minden reggel összefutunk valakivel félúton, aki épp az IPC-be igyekszik. Egészen az iskoláig angolul kommunikálunk: a befogadó családnál töltött estéről, az otthoni családunkról, hobbijainkról mesélünk egymásnak.

Ezen a napon az én csoportomhoz új tanár, Julie érkezik. Ő a tanulmányi részleg  vezetéséért felelős, nekünk az első órákban a Brit oktatási rendszer szerkezetét tanítja. Mikor kiveséztük országaink, iskoláink különbségeit, már alig várjuk, hogy kimehessünk egy kis szünetre! Ilyenkor általában a suli előtti parkban gyűlünk össze, de tanárok lévén az eszmecserét ebédidőben is ugyanerről folytatjuk :-D

Délután 3-ig tartott a fonetikai fejtágítás. Ezen a téren éreztem leginkább a nyelvtanárok megosztottságát, hogy egyes helyeken kisebb - konkrétan semmilyen-, míg más iskolákban igencsak nagy jelentőséget tulajdonítanak a fonetikai jelek elsajátításának. No problem, ismét kiderül, nem értékelni, megítélni, versengeni jöttünk, hanem tapasztalatot cserélni! Szuper ötleteket, ja, és házi feladatot is kaptunk Julie-tól...

Reméljük, lesz rá idő még az este, mert csapatépítő tréningre neveztünk be egy belvárosi pubban. ;-)

Rendelés, újabb eszmecserék, bolondozás... mind-mind angolul! Már a könyökünkön jön ki! És hol van még az este?! Nem is tudom, mikor volt utoljára ennyi angol óránk!

I love English!

Az ébredés könnyű, minden reggel izgalommal teli. Nap közben  "please" cikázik mindenfelé, alig van olyan mondat, ahová ne ékelnék be az angolok, hogy "légy szíves". Az udvariasság megnyilvánulását ma például 11-12 éves gyerekeken csekkoltuk le Zsuzsával. Meglepve tapasztaltuk, hogy mind a négy kölyök a buszról leszállva  odabiccentett egy "Thank you, good bye!"-t a sofőrnek. Well done!

Reggel a tanteremben Eszter várt minket, kivételesen egy másik, középiskolai tanárokat célzó csoporttal dolgoztunk együtt. Ők majd kibújtak a bőrükből, mert a foglalkozásainkat látva, páran szerettek volna már kedden átjelentkezni hozzánk, de most legnagyobb örömükre, kaptak ők is bőven a gyerekjátékokból! Alig várom, hogy megoszthassam odahaza a gyerekekkel!

Még reggel kitalálták a csajok, hogy a szabad délután örömére, bringázzunk el Topshambe. Nem akartam letörni őket, ezért diplomatikusan gondolkodási időt kértem fél egyig, mivel kb. 100 éve bicikliztem utoljára!

Nos, elfelejtettem, hogy tanítási óra alatt itt kizárt másra gondolni, mert azonnal lemaradsz, úgyhogy ott voltam fél egykor, ahol a part szakad... de persze velük tartottam! A csatorna mentén sebesen haladtunk, eltéveszteni sem lehetett az irányt.... Nekünk azért sikerült, mert tudat alatt is szeretjük az izgalmakat!

Bizonyára a magas páratartalom miatt, de az a 26°C legalább 34-nek érződött a felforrósodott réven! Ennek ellenére nagyon hamar átszeltük a folyót, és hiába kérleltük a révészt még egy fuvarért, nem volt hajlandó a szeszélyes női társaságot tovább utaztatni.

Topshamben számos vallás képviselteti magát, ami általánosságban minden környékbeli településről elmondható. Katolikus, evangélikus, baptista.... mind megfér egymás mellett. Az oktatás is hasonló elven működik: Élni és élni hagyni.

Hogy testünket is tápláljuk, betértünk a "Globe"-ba, egy isteni Fish and chips-re, tettünk egy rövid sétát a hangulatos kis utcákban, aztán biciklire pattantunk és a poén kedvéért egy másik útvonalon tekertünk haza. 

Ugyan ma nem voltunk bent az iskolában, de történelmet és kultúrát tanulni elutaztunk Dunsterbe. A több, mint 1000 éve épült várat a Saxonok erődítményként használták, mára viszont már pompás Viktoriánus családi ház külsőt öltött. Anthony Salvin tervezte meg e remekművet 1868 és 1872 között a Luttrell családnak, akik 600 éven át éltek itt.

Belső kialakításának igényességét, a korabeli ízlésvilágot és a kor legmodernebb vívmányait minden korosztály ámulattal figyelte és próbálhatta ki az interaktív kialakításnak köszönhetően. Zsuzsával mi is beneveztünk egy játszmába, de nem bírtunk egymással!

Ugye egyikőtök sem gondolja, hogy pihenni jöttem Angliába?!

Tőlem nem megszokott módon pattantam ki reggel az ágyból, hiszen új kaland várt rám! Lakhelyünktől DK-i irányba utaztunk csoporttársaimmal, hogy részt vegyünk Nagy-Britannia legnagyobb folklór fesztiválján, Sidmouthban.

Mire leértünk, a várost már megszállták a zenészek, táncosok és kézművesek, nekünk csak annyi dolgunk volt, hogy elvegyüljünk közöttük, a zenében, a mulatságban, az illatokban...

Ismét az iskolapadban folytattuk az élményszüretet. Elgondolkodtató dolog újra diákként megélni egy-egy órát, átérezni a ránk bízott gyerekek tudásvágyát, ficánkolhatnékát, délutáni fáradtságát, érzelmi és értelmi sokszínűségét... Önismeret és egyfajta tükör ez a mai tréning, ami rávilágít eddigi tanítási módszereink esetleges hiányosságaira és arra ösztönöz, hogy a tanítás egy magasabb fokára lépjünk. Tanítómesterünk, Philippa, játszi könnyedséggel cikázik a gyakorlatok sokasága között, ami a nap végére egy komplex egésszé növi ki magát. A saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hogy

A nagyon éhes hernyó történetét bizonyára sokan ismeritek, akik angolt tanítotok kisiskolásoknak. Ma meghallgattuk a nagyon éhes kismama történetét is, ami akkor irtó viccesnek tűnt, még a könnyem is kicsordult a nevetéstől, de rájöttem, hogy ezzel az írással -minden bizonnyal- a saját éjszakai zugevéseimet vetette valaki papírra. :-D

Rékával jól kijövünk, ő is Magyarországról jött, a nevét csak mi, magyarok ejtjük helyesen. De ezzel senki sem foglalkozik. Értjük egymás és ez a lényeg. A különböző, országon belüli dialektusok és külföldi akcentusok mind elhomályosulnak a kommunikáció mezsgyéjén, elengedjük a javítási kényszerünk szakmai ártalmait és ezáltal is azt az üzenetet kapjuk, hogy a 21. századi készségek kétségkívül legfontosabb pillérei a kommunikáció, az együttműködés, a kreativitás, a megújulás, a kritikus gondolkodás és a problémamegoldás.

Ma az értékelés különböző módjaival és a mesék adta számtalan feldolgozási lehetőséggel foglalkoztunk. Szeretem, hogy mindent meg kell beszélni párban, vagy csoportban, ötletelni kell, újítani... Mindenki belead valamit. A képen épp Paulával, egy spanyol lánnyal ecseteljük a különböző korú diákok értékelését.

Amikor kivégeztük a témát, rengeteg mesét dolgozunk fel együtt, ráadásul egy bőröndnyi anyagot kapunk hozzá.

Hát így, kérem, mindjárt izgalmasabb a tanulás! Vagy játék... vagy mi.... Mikor már magad sem veszed észre, hogy játszva tanulsz. Na, ez az igazi! ;-)

A répa mese feldolgozása, avagy a kép alapján inkább: A répa, aki tudta, hogy megy a levesbe! :-D

A délelőttöt a holnapi mikrotanításra való felkészüléssel töltöttük. Furcsán hűvös volt már a teremben is, tegnaphoz képest kb. 15 fokkal van hidegebb! A spanyol lányok kabátban ülik végig az órákat, szerintük ez már fagyhalál közeli állapot :-D

Persze akad forróvérű kolléga, aki még a huzatos Dartmoor Nemzeti Parkban sem fázik, rajtam viszont már 2 kabát és az ijedtemben vásárolt sál van! Szokásunkhoz híven, továbbra is elégedetten mosolyog a magyar küldöttség, ismét bámulatos terepre vittek minket. Roger ontja magából a helyismereti infókat és mindenféle rémtörténetekkel próbál minket maga mellett tartani. Állítólag hagyott már el egy 14 fős tanári delegációt...  :-D

Anglia nyugati részén terül el ez a különleges lápvidék, ahol óriási gránittömbök emelkednek ki a földből. Akinek van kedve, simán megmászhatja, mi Zsuzsával inkább lentről csodáltuk őket. A fű bizony eléggé kiszáradt az előző hetek egyáltalán nem tipikus szárazsága miatt, a talaj ennek ellenére rendkívül puha, szinte ruganyos. Ez jól is esik, mert rengeteget gyalogolunk! Ezalatt több száz állat legelészik békésen körülöttünk, ami hűen tükrözi az egész ország állattartási szokásait.

Egy viszonylag rövid erdei séta után újabb emelkedő következett. Mondhatom, igencsak meg kellett dolgoznunk a hazajutásért, de megérte, mert a látvány beleégett a retinánkba, otthon pedig tudtuk, hogy vár már ránk Mazaki, a japán egzotikum.

Keleti kollégánk kedvéért előkerültek a kristálypoharak, egy üveg pezsgő, és a legfinomabb desszertet is ma kaptuk. Nem tudtunk kibújni a tanárnénis bőrünkből és folyton a japán iskoláról faggattuk, ő meg csak mesélt és mesélt... Sajnos már búcsúvacsoráját töltötte velünk, de remélem, találkozunk még valahol és értekezünk a nyelvoktatás rejtelmeiről! ;-)

Vegyes érzelmekkel ébredtem, ugyanis ma került sor a zárótanításokra. Egyrészt kicsit izgultam a "produkció" miatt, vajon hogyan értékeli született angol tanárunk szakmailag a munkámat, a gyerekbőrbe bújt külföldi kollégák elég motiválónak találják-e az órát, másfelől azonban azzal nyugtattam magamat, hogy kezdő azért mégsem vagyok! Természetesen az volt az elvárás, hogy az itt elsajátított módszertant alkalmazzuk, ne otthon bevált, kigyakorolt kirakatóra legyen. Szerencsére Philippától sok dicséretet kaptam, a "gyerekek" pedig jól érezték magukat, bár játék közben a pillanat megörökítése kimaradt...

Miután túl voltunk a megmérettetésen, jól esett nekilátni egy szabadon választott meseszereplő bábjának elkészítéséhez. Én egy sárkányölő lovagot szúrtam ki magamnak, mert szerintem ő mindig jól jön a háznál!

Délutánonként, ha van időnk, már készülünk lélekben a hazautazásra, vásárolgatunk apró emléktárgyakat, ajándékokat. Biztonság kedvéért most gyorsan előkapom a bőröndömet és csinálok egy próbapakolást, nehogy túlköltekezzek.... akarom mondani túltöltekezzek :-D

Ez a nap is elérkezett: szakmai tanulmányaim legtartalmasabb és legmagasabb színvonalú két hete véget ért. :-(

Öröm volt együtt dolgozni, mindenkinek hasonlóan jókedvű, nyitott és jól képzett csoporttársakat kívánok!

Réka, Tanja, Stefka, Kati, Paula and Noelia, see you next year! :-)

Alex sajnos nem tudta velünk együtt befejezni a tanfolyamot, reméljük, jövőre összefutunk valahol Európában! ;-)

Szívből köszönöm magyarországi kollégáimnak az együttműködést, az iskolavezetésnek és fenntartónknak a támogatást, Krisztának, Anitának és Ildinek az önzetlen segítséget, Zsuzsának a felhőtlen barátságot, Diane-nak és Julian-nek a vendégszeretetet és gondoskodást, és nem utolsó sorban az IPC-nek a minőségi szervezést! Minden tökéletes volt!

Egy dolgot csinálnék csak másképp jövőre: SOHA TÖBBÉ KABINBŐRÖND!!!! :-D

Most megyek, mert holnap London vár....

Mivel csak rövid idő állt rendelkezésünkre, úgy döntöttünk Zsuzsával, hogy nem kérünk London nyüzsgéséből és a Saint James's Park környékét járjuk be.

Az országban töltött két hét alatt feltűnt a rengeteg szabadon élő állat, s a figyelmesség, ami őket az itt élők részéről övezi. A turisták kedvéért több helyen is kitáblázták: Kérlek, ne etesd az állatokat!

A kontinenst körülvevő óceán és tengerek növényzetre gyakorolt jótékony hatásán még ennyi idő elteltével is rácsodálkozunk. Természetesen egy virágot, de még egy tengerparti követ sem szabad hazahozni.

Mire feltöltekezünk, már indulnunk is kell. Vár a családom, akik ez idő alatt -önzetlenül- helyettem is elláttak minden otthoni feladatot, vigyáztak gyermekeimre és támogattak, hogy most csak a tanulmányi úttal kelljen foglalkoznom.

Ezer köszönet érte! <3

Ha Te még gondolkozol rajta, hogy a következő tanévben belefogj-e egy hasonló tanártovábbképzésbe, egy percig se merengj tovább! Pályázz!

Ott a helyed! ;-)